Hová tűntek a játéktermek? Gyűjtői útmutató arcade hardverekhez

Az 1990-es évek játéktermeinek villogó fényei és fülsiketítő attract módjai mára eltűntek az utcákról, ám az eredeti vasak iránti rajongás a mai napig töretlen a puristák körében. Azok számára, akik szeretnének arcade hardvert gyűjteni, a nosztalgikus gyerekkori emlékek és a valódi nyomtatott áramköri lapok birtoklása közötti lépéshez elengedhetetlen a tápellátási követelmények, a videojelek és a karbantartási feladatok alapos ismerete. Ez az útmutató bemutatja azokat az alapvető lépéseket, amelyekkel biztonságosan beszerezheted, futtathatod és megőrizheted az autentikus érmés klasszikusokat otthon, modern emuláció nélkül.

Az európai játéktermek hanyatlása és a váltás az arcade hardverek gyűjtésére

Az európai játéktermek aranykora az 1990-es évek végén kezdett leáldozni, ahogy a 3D-s otthoni konzolok grafikai téren felzárkóztak az érmés gépekhez. Amikor a Sony PlayStation és a Nintendo 64 megérkezett a nappalikba, a technológiai szakadék – amely korábban indokolta, hogy pénzt dobjunk egyetlen kreditért – rohamtempóban bezárult. A játékosok hirtelen a kanapé kényelméből élvezhették az arcade stílusú versenyzős és verekedős játékokat, anélkül hogy kompromisszumot kellett volna kötniük a látvány terén.

Ebben az időszakban az európai játékterem-üzemeltetőkre óriási pénzügyi nyomás nehezedett az egyedi, formatervezett japán kabinetek magas importköltségei miatt. A haszonkulcsok fenntartása érdekében az üzemeltetők erősen támaszkodtak az univerzális, fából készült JAMMA kabinetekre, és ahelyett, hogy vadonatúj gépeket vásároltak volna, egyszerűen kicserélték a belső játéklapokat. Ez a moduláris megközelítés még néhány évig életben tartotta az iparágat, ám végül a hatalmas kereskedelmi játéktermek bezárták kapuikat.

Az arcade élmény azonban sosem halt meg igazán; csupán átköltözött a garázsokba, a vendégszobákba és az elhivatott gyűjtők birodalmába. A másodlagos piac valósággal felrobbant, lehetővé téve a rajongók számára, hogy olyan arcade hardvert gyűjtsenek, amely korábban kizárólag a kereskedelmi üzemeltetők számára volt elérhető. Ma ez a magángyűjtői közösség aktívabb, mint valaha – a hajtóerőt a késleltetésmentes játékmenet, az autentikus CRT-kijelzők és a játéktörténelem kézzelfogható megőrzésének vágya adja.

A JAMMA és az arcade PCB-k világa

Ha fejest ugranál a JAMMA PCB-k gyűjtésébe, először meg kell ismerned az iparágat forradalmasító szabványt. Az 1985-ben bevezetett Japan Amusement Machine and Marketing Association (JAMMA) szabvány egységesítette az arcade lapok lábkiosztását a különböző gyártók között. Egy 56 tűs élcsatlakozót használt, amely egyetlen interfészen keresztül szabványosította az RGB videó, a monó audió, a vezérlők és a tápvonalak (5V, 12V és -5V) továbbítását.

A játéklapok vásárlásakor a gyűjtőknek meg kell tanulniuk különbséget tenni az eredeti gyártói lapok és a nem hivatalos bootlegek között. A bootlegek engedély nélküli másolatok voltak, amelyeket olcsón állítottak elő, hogy aláígérjenek a hivatalos forgalmazóknak, és gyakran hiányoznak róluk a Sega, a Capcom vagy a Konami által tervezett egyedi szilíciumchipek. Ehelyett általános EPROM-okra támaszkodnak, tele vannak kusza, kézzel forrasztott átkötőhuzalokkal, hiányoznak róluk a hivatalos hologramos biztonsági matricák, valamint gyakran küzdenek hanghibákkal vagy hiányzó grafikai rétegekkel.

A puszta nyomtatott áramköri lapok (PCB-k) kezelése jóval nagyobb körültekintést igényel, mint egy szabványos műanyag konzolkarcolat kezelése. A csupasz lapok rendkívül érzékenyek az elektrosztatikus kisülésre (ESD) és a nem megfelelő tárolásból eredő fizikai sérülésekre. Ha arcade hardvert gyűjtesz, be kell tartanod néhány szigorú kezelési szabályt:

• Mindig földeld le magad, mielőtt hozzáérnél egy csupasz PCB-hez, nehogy a statikus kisülés tönkretegye az érzékeny logikai chipeket.
• Minden lapot minőségi antisztatikus buborékfóliában vagy kifejezetten ESD-biztos tárolódobozokban tárolj.
• Soha ne érintsd meg a JAMMA élcsatlakozó aranyozott érintkezőit, mivel az ujjaidról származó zsírok idővel korróziót okoznak.
• Karbantartás közben a lapokat antisztatikus alátétre helyezd, ne közvetlenül szőnyegre vagy ágyneműre.

Supergunok: praktikus megoldás arcade hardverek gyűjtéséhez a nappaliban

Nem kötelező teljes méretű kabinetet birtokolnod ahhoz, hogy valódi arcade lapokkal játssz. A Supergun arcade konfiguráció egy olyan önálló eszköz, amely biztonságosan táplálja az arcade PCB-t, és annak nyers video- és vezérlőjeleit a fogyasztói televíziókkal kompatibilis formátumokká alakítja. Hídként funkcionál, így a méretes arcade lapot közvetlenül a nappalid kijelzőjére kötheted szabványos konzolvezérlők használatával.

Minden Supergun legfontosabb alkatrésze a kiváló minőségű ATX arcade tápegység. Az arcade lapok hírhedten nagy étvágyúak, és a megfelelő működéshez hihetetlenül stabil 5V-os, 12V-os és néha -5V-os feszültséget igényelnek. Ha az 5V-os ág terhelés alatt túlságosan leesik, a játék folyamatosan újraindul; ha túl magasra ugrik, azzal pótolhatatlan egyedi chipek végleges tönkretételét kockáztatod.

A PAL CRT televíziókat használó európai gyűjtők számára a Supergun videokimenete óriási előnyt jelent. A legtöbb Supergun nyers RGB SCART jelet ad ki, amelyet az európai CRT-k natívan támogatnak. Ez biztosítja az autentikus, borotvaéles 15kHz-es arcade képet beviteli késleltetés nélkül, feleslegessé téve a modern digitális felskálázókat, amelyek nem kívánt feldolgozási késleltetést vihetnek a rendszerbe.

Candy Cabek és a nyugati fakabinetek összehasonlítása

Amikor a játékosok úgy döntenek, hogy végre arcade kabinetet vásárolnak Európában, a másodlagos piac két teljesen eltérő hardveres utat kínál. A gyűjtőknek választaniuk kell az importált japán, ülős gépek – amelyeket a közösség Candy Cab néven emleget – és a hagyományos álló fakabinetek között, amelyek az európai büféket és tekepályákat uralták.

A japán kabineteket, mint például a legendás Sega Astro City vagy a Taito Egret, ülve történő játékra tervezték a hatalmas, kivilágított tokiói játéktermekben. Az európai fakabineteket – például az Electrocoin által gyártott darabokat – nehéz MDF-ből vagy rétegelt lemezből építették, hogy ellenálljanak a helyi kocsmák zordabb, álló környezetének. A Candy Cab vagy fakabinet közötti választás végső soron az esztétikán, a rendelkezésre álló helyen és a karbantartási hajlandóságon múlik.

Az európai gyűjtők számára kritikus szempont a japán hardverek tápellátása. A Candy Cabek belső vezetékezése Japán 100V-os elektromos hálózatához készült. Ahhoz, hogy egy ilyen gépet biztonságosan üzemeltess egy európai otthonban, be kell szerezned egy nagy teljesítményű feszültségcsökkentő transzformátort (step-down converter), amely a 230V-os európai hálózati feszültséget 100V-ra alakítja – ellenkező esetben a kabinet tápegysége és a monitor sasszija azonnal tönkremegy.

A Neo Geo ökoszisztéma: MVS vs. AES

Az SNK Neo Geo platformja legendás státusznak örvend a retró rajongók körében, ám a megismeréséhez elengedhetetlen a két eltérő formátum megértése. Amikor valaki arcade hardver gyűjtésére adja a fejét, a Neo Geo MVS vs AES dilemmát általában a költségvetés dönti el. Az MVS (Multi Video System) volt az arcade szabvány cserélhető piros kazettákkal, míg az AES (Advanced Entertainment System) az ultraprémium otthoni konzolos verziót képviselte.

Napjainkban az AES otthoni kazetták csillagászati árakon cserélnek gazdát a gyűjtői piacon, a ritkább verekedős címek nem ritkán több ezer fontot is kóstálnak. Ezzel szemben pontosan ugyanazok a játékok az MVS arcade kazettákon lényegesen olcsóbbak és sokkal nagyobb számban érhetők el. Emiatt sok gyűjtő a „konzolizált” MVS alaplapok mellett dönt: ez egy olyan arcade lap, amelyet egyedi védőházzal, kontrollerportokkal és közvetlen videokimenetekkel láttak el az azonnali otthoni használathoz.

A Neo Geo ökoszisztéma egyik legnagyobb előnye a régiózár teljes hiánya. Minden SNK Neo Geo kazetta teljesen régiófüggetlen, ami azt jelenti, hogy egy japán MVS kazetta gond nélkül elindul és fut egy európai vagy amerikai MVS alaplapon. A nyelvet és a vér megjelenítését magán az alaplapon lévő BIOS chip határozza meg, nem a kazetta, így a japán játékok importálása kiváló lehetőség az európai játékosoknak.

Suicide akkumulátorok és az arcade hardverek karbantartása

Az eredeti hardverek karbantartása a hobbi elkerülhetetlen velejárója, és semmi sem kelt akkora félelmet a gyűjtőkben, mint a CPS2 suicide akkumulátor. Az 1990-es években az olyan gyártók, mint a Capcom, agresszív másolásvédelmi eljárásokat alkalmaztak a CPS2 és CPS3 arcade rendszereiken, hogy megakadályozzák a kalózokat a jövedelmező verekedős játékaik másolásában. A játéklapra egy kis gombelemet építettek, amely folyamatosan táplálta a játék biztonsági dekódoló kulcsait tároló, felejtő SRAM chipet.

Ha ez az akkumulátor lemerül, vagy ha a gyűjtő anélkül távolítja el, hogy alternatív tápforrást biztosítana, az SRAM feszültség nélkül marad, és a dekódoló kulcsok azonnal törlődnek. Amint ez megtörténik, a játéklap „öngyilkosságot követ el” (suicide), és a bekapcsolás után már csak egy egyszínű, élettelen képernyőt hajlandó megjeleníteni. Évtizedeken át a lemerült akkumulátor azt jelentette, hogy a PCB lényegében egy méregdrága levélnehezékké vált.

Szerencsére a modern retró közösség megbízható felélesztési eljárásokat dolgozott ki ezeknek a halott lapoknak a megmentésére. A legelterjedtebb módszer az, hogy a lemerült akkumulátort teljesen eltávolítják, és egy EPROM-író segítségével dekódolt, biztonsági védelmet nem tartalmazó ROM-okat égetnek a lapra. Alternatív megoldásként a gyűjtők beépíthetnek egy kis egyedi hardveres modot is – például egy Infinikey-t –, amely indításkor közvetlenül a hardverbe fecskendezi a szükséges dekódoló kulcsokat, így örökre feleslegessé teszi az akkumulátort.

Arcade-tökéletes otthoni konzolok a PAL régió játékosainak

Azon rajongók számára, akiknek nincs helyük vagy keretük egy teljes kabinetre vagy Supergunra, a 32 bites konzolgeneráció kiváló alternatívát kínál. A Sega Saturn és a Sega Dreamcast széles körben elismertek az arcade-tökéletes konzolos átiratok tekintetében, amelyek pontosan visszaadják az eredeti érmés kiadások játékérzetét. Ezek a konzolok felépítésükben nagyon hasonlítottak a Sega saját arcade lapjaihoz, így a verekedős játékok és shoot-'em-upok rajongóinak első számú célpontjaivá váltak.

Az eredeti PAL konzolokat használó európai játékosok azonban komoly akadállyal szembesülnek: az 50Hz-es képfrissítéssel. Az 1990-es években a PAL televíziók 50Hz-en működtek, aminek következtében az optimalizálatlan arcade átiratok 17%-kal lassabban futottak, mint 60Hz-es japán megfelelőik, ráadásul gyakran összenyomott képaránnyal és vastag fekete sávokkal a képernyő alján és tetején. Ahhoz, hogy ezeket a játékokat az eredetileg tervezett, villámgyors arcade sebességgel élvezhesd, egy 60Hz-es módosító kapcsoló beszerelése a PAL Saturn vagy Dreamcast konzolodba szinte kötelező.

A módosítás után ezek a konzolok valósággal ragyognak. A Sega Saturn a hivatalos 4MB RAM bővítőkazettával kiegészítve hibátlan átiratokat nyújt az olyan komoly hardverigényű 2D-s címekből, mint a Street Fighter Alpha 3 és a Marvel Super Heroes vs. Street Fighter, megőrizve a karakteranimációk minden egyes képkockáját. Hasonlóképpen a Dreamcast is pixelpontos konverziókat kínál a Marvel vs. Capcom 2-ből és az SNK King of Fighters sorozatából – bebizonyítva, hogy a valódi arcade precizitás átéléséhez nem feltétlenül van szükség csupasz PCB-kre.

GYIK

Csatlakoztathatok egy JAMMA lapot közvetlenül a tévéhez?

Nem, egy csupasz arcade lapot nem lehet biztonságosan közvetlenül a televízióra kötni. Szükséged van egy Supergun eszközre, amely biztonságosan biztosítja a megfelelő feszültségeket a lap számára, és a nyers, magas jelszintű arcade videojeleket szabványos SCART kimenetté alakítja, amelyet a fogyasztói tévé képes feldolgozni.

Hogyan ismerhetem fel a bootleg arcade PCB-t?

A bootlegekről általában hiányoznak a gyártó egyedi chipjei, és a lapon kusza, kézi forrasztások láthatók. Túlnyomórészt hivatalos hologramos matricák nélküli, általános EPROM-okat használnak, gyakran hiányoznak róluk a szabályos szitanyomott gyártói logók, a játék során pedig gyakran észlelhetők hanghibák vagy helytelen színpaletták.

Mi az a suicide akkumulátor a retró arcade játékokban?

Ez egy kisméretű akkumulátor, amelyet például a Capcom CPS2 rendszerei használnak a biztonsági titkosítási kulcsok felejtő RAM-ban való tárolására. Ha az akkumulátor lemerül és elveszíti a töltését, a biztonsági kulcsok végleg elvesznek, és a játék teljesen működésképtelenné válik, amíg egy technikus manuálisan fel nem éleszti.

Kompatibilisek a japán Candy kabinetek az európai elektromos hálózattal?

A japán arcade kabinetek 100V-ról működnek, így nem kompatibilisek közvetlenül az európai elektromos hálózatokkal. Az európai gyűjtőknek egy strapabíró feszültségcsökkentő transzformátort (step-down converter) kell használniuk a szabványos 230V-os hálózatra való biztonságos csatlakoztatáshoz, különben a kabinet tápegysége azonnal tönkremegy.

Az emulátorok világából továbblépni és arcade hardvert gyűjteni kifizetődő utazás, amely a videojáték-ipar kézzelfogható történelmét őrzi meg. Akár egy csillogó japán Candy Cabbe fektetsz be, akár egy kompakt Supergun rendszert építesz, vagy egyszerűen csak átalakítasz egy Sega Saturn konzolt a 60Hz-es verekedős játékokhoz, a hardver ismerete a kulcs a hosszú élettartamhoz. Mi a RetroBrokernél mindig azt javasoljuk, hogy kezdj kicsiben, alaposan tájékozódj a tápellátási igényekről, és ne riadj vissza a karbantartástól, amely életben tartja ezeket a hihetetlen érmés masinákat a következő generáció számára is.