PlayStation 1 vásárlási útmutató: Melyik PS1 modellt érdemes választanod?

A Sony 32 bites korszakába visszatérni az egyik leghálásabb retro gamer élmény – feltéve, hogy nem egy olyan konzol mellett kötsz ki, amely minden egyes átvezető videónál megakad. Kívülről a legtöbb eredeti szürke PlayStation konzol teljesen egyformának tűnik, a gyártás hat éve alatt azonban a Sony gyökeresen áttervezte a belső hardvert, a lézerfejeket és a hátlapi csatlakozókat. Ez a PlayStation 1 vásárlási útmutató részletesen bemutatja az összes európai PAL revíziót, megtanít felismerni a haldokló lemezmeghajtót, és segít eldönteni, melyik modellszám passzol leginkább a tévédhez és az esetleges moddolási terveidhez.

Az összes PAL PlayStation 1 modell összehasonlítása (SCPH-1002-től SCPH-102-ig)

Ha használt PlayStation 1 vásárlása előtt állsz Európában, az első alapszabály: ellenőrizd a konzol alján lévő fehér matricát. A Sony világszerte régióspecifikus modellszámokat használt: a japán NTSC-J gépek száma 0-ra, az észak-amerikai NTSC-U gépeké 1-re, az európai/ausztrál PAL konzoloké pedig mindig 2-re végződik.

Ezeknek a számoknak az ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy megtudd, melyik PS1 modell a legjobb a céljaidhoz. A gép életciklusa során a Sony a gyártási költségek csökkentése érdekében folyamatosan összevonta a chipeket, a szoftveres kalózkodás visszaszorítására elhagyta a hátlapi bővítőportokat, és áthelyezte az optikai meghajtót, hogy orvosolja a súlyos túlmelegedési hibákat.

SCPH-1002: A rajtkorszak modellje és az „audiofil” mítosz

Az európai launch modell, az SCPH-1002 azonnal felismerhető a hátlapon található közvetlen sztereó RCA aljzatokról (piros és fehér), valamint a dedikált S-Video portról. Éveken át a high-end audiós fórumok legendás CD-lejátszóként dicsőítették ezt a típust, mivel korai alaplapján egy Asahi Kasei Microdevices (AKM) AK4309AVM digitális-analóg átalakító (DAC) kapott helyet. Bár a hangzás valóban meleg és tiszta, egy átlagos nappali hangszóróin vagy fejhallgatón a különbség elhanyagolható a későbbi revíziókhoz képest.

Ami még rosszabb, az SCPH-1002 egy hírhedt hardveres konstrukciós hibával küzd. A KSM-440AAM lézerfeje teljesen műanyag szánmechanikát használ, és közvetlenül a belső tápegység (PSU) mellett helyezkedik el. A tápegységből áradó hő idővel meglágyítja a műanyag vezetősíneket, amitől a szán elvetemedik és megereszkedik. Hacsak nem cserélték már ki a lézert, egy eredeti SCPH-1002 ma szinte biztosan nehezen fogja beolvasni a játékokat.

SCPH-5502: A modderek kedvence

Ha az SCPH-1002 vs SCPH-5502 összehasonlítást nézzük, a valódi játékélmény terén az SCPH-5502 toronymagasan győz. A Sony elhagyta a felesleges hátlapi RCA aljzatokat, átállt az egységesített PU-18 alaplapra, az optikai meghajtót pedig áthelyezte a ház jobb szélére – jó messzire a forró tápegységtől.

Ebben debütált a KSM-440ADM lézerfej is, amelynél a szán mechanikáját már fém alkatrészekkel erősítették meg. Mivel megőrizte a hátlapi Parallel I/O portot, és a PU-18 lapot használja, az SCPH-5502 az első számú célpont azoknak a rajongóknak, akik egy XStation optikai meghajtó emulátort (ODE) szeretnének beépíteni.

SCPH-7002 és SCPH-7502: A megbízható igáslovak

Ahogy a DualShock kontrollerek szabvánnyá váltak, a Sony piacra dobta az SCPH-7002 és SCPH-7502 típusokat. Mindkét modell megtartotta a klasszikus szürke burkolatot és a hátlapi Parallel I/O portot, így tökéletesen kompatibilisek a csatlakoztatható cheat-kazettákkal. Belül az SCPH-7502 alaplapja már a kisebb PU-22 revízióra zsugorodott, megkapta a hűvösebben működő KSM-440AEM lézert, és a beépített CD-lejátszó vizualizációját is frissítették a pszichedelikus „SoundScope” fényjátékkal. Ha egyszerűen a legjobb PAL PS1 konzolt keresed eredeti lemezek futtatásához és bedugós boot kártyákhoz, az SCPH-7502 remek választás.

SCPH-9002: Az utolsó „Fat” revízió

1999-re a Sony megelégelte, hogy a külső gyártók bővítőportos cheat-kazettái kijátsszák a biztonsági védelmeket. Az SCPH-9002 modellről a Sony teljesen eltávolította a hátlapi Parallel I/O portot. Ha megnézed egy SCPH-9002 hátulját, már csak a kis Serial I/O link portot, a Multi-AV kimenetet és a tápcsatlakozót találod rajta. Bár párhuzamos portos kiegészítőkhöz vagy XStation modokhoz használhatatlan, a PU-23 alaplapja és a KSM-440AEM meghajtója a legmegbízhatóbbá teszi az összes eredeti szürke gép közül, ha tisztán lemezes játékról van szó.

SCPH-102 (PSone): Különbségek a Fat és Slim között

A PS1 vs PSone különbségek vizsgálata messze túlmutat a puszta külsőségeken. A 2000-ben megjelent, karcsú, fehér PSone (SCPH-102) töredéke az eredeti gép méretének. Ezt a Sony úgy érte el, hogy elhagyta a Parallel I/O és a Serial I/O portokat is (így nem használható Link Cable kétkonzolos WipEout vagy Command & Conquer meccsekhez), a tápegységet pedig a házon kívülre helyezte egy külső 7.5V-os DC adapter formájában.

A belső táp elhagyásával a házon belüli hőképződés teljesen megszűnt. A végső KSM-440BAM lézerfejjel párosítva az SCPH-102 vitán felül a mechanikailag legtartósabb leolvasóval rendelkező PlayStation, amit valaha gyártottak. Emellett ez az egyetlen modell, amely közvetlenül rápattintható a Sony hivatalos 5 hüvelykes LCD képernyőjére (PAL régióban: SCPH-131).

A lézerfej problémája: Hogyan ismerd fel a haldokló meghajtót vásárlás előtt?

Minden PlayStation 1 vásárlási útmutató legkritikusabb hibapontja az optikai meghajtó. Mivel a PS1 játékok a tömörítetlen hangot és a Full Motion Video (FMV) átvezetőket közvetlenül a CD-ROM-ról streamelik kétszeres sebességgel, a lézerszán folyamatosan oda-vissza mozog. A korai meghajtóknál a műanyag fogaslécek és vezetősínek a súrlódástól elkopnak. Ahogy a műanyagban mikroszkopikus vájat keletkezik, a lencse kissé kibillen a tengelyéből, és elveszíti a képességét, hogy fókuszáljon a lemez piteire.

Amikor személyesen tesztelsz egy konzolt, vagy az eladó leírását bújod, figyelj a kopott lézer alábbi klasszikus tüneteire:

• Szaggató FMV átvezetők: A nyitóvideók néhány másodpercenként akadnak, megfagynak vagy elnémul a hangjuk.
• Hosszú betöltési idők: A konzolnak több mint 15 másodpercbe telik átlépni a fehér Sony-gyémántos képernyőről a fekete PlayStation logóra.
• A „fejjel lefelé fordítós” trükk: Ha egy konzol csak fejjel lefelé vagy a falnak 45 fokban támasztva olvassa be a játékokat, a műanyag sínek teljesen elkoptak; a gép megfordításakor a gravitáció a sín még ép felső szélére fekteti a lencsét.
• Megrepedt lemezforgató tüske (spindle hub): Vizsgáld meg a meghajtó közepén lévő fekete műanyag gyűrűt, amelyben három apró fém golyóscsapágy van. Ez a tüske gyakran megreped, vagy lecsúszik a motortengelyen, ami miatt a forgó lemez zajosan súrlódik a szürke műanyagházhoz.

Ha PS1 lézer cseréjére készülsz, légy nagyon óvatos. Az online piactereket elárasztották az olcsó, márkajelzés nélküli kínai klón fejek, amelyeket KSM-440AEM vagy BAM jelöléssel árulnak. Ezen utángyártott meghajtók jelentős része már eleve hibásan érkezik, rosszul kalibrált a potméterük, vagy heteken belül felmondják a szolgálatot. A legjobb javítási módszer, ha egy eredeti Sony KSM-440BAM meghajtót bányászol ki egy karcos, leharcolt PSone (SCPH-102) konzolból. Ha átrakod a szürke felső műanyag burkolatot a régi meghajtódról a KSM-440BAM-re – és korai SCPH-1002 esetén egy rövid szalagkábel-hosszabbítót használsz –, gyári minőségű megbízhatóságot kapsz a vastag gépben.

PAL 50Hz vs NTSC 60Hz: Régiózár és a képi lassulás kezelése

Az európai gyűjtők egy jól ismert történelmi akadállyal szembesülnek az ötödik konzolgenerációban: az 50Hz-es PAL szabvánnyal. Míg az észak-amerikai és japán tévék 60Hz-en futottak, az európai képcsöves (CRT) televíziók 50Hz-esek voltak. Hacsak egy fejlesztőcsapat nem igazította kifejezetten az európai sebességhez a játékkódot (ahogy a Psygnosis és a Rare gyakran megtette), a legtöbb PAL PS1 játék nagyjából 17,5%-kal lassabban fut, mint az NTSC változat, és vastag fekete csíkok jelennek meg a kép alján és tetején. Az olyan klasszikusok, mint a Tekken 3, a Final Fantasy VII vagy a Castlevania: Symphony of the Night érezhetően lomhák 50Hz-en.

Ráadásul a PlayStation 1 szigorúan régiózáras. A területi zárat a CD-ROM vezérlő BIOS-ába rejtették, valamint az eredeti fekete aljú lemezek belső sávján található speciális barázdákba („wobble groove”). Ahhoz, hogy teljes sebességű 60Hz-es NTSC-U vagy NTSC-J játékokat futtass egy PAL gépen, két fő utat választhatsz:

1. A szoftveres mod (Softmod – forrasztás nélkül)

Ma már nem kell szétszedned a gépet, és kényelmetlen rugós lemezcserélős trükkökkel („swap trick”) sem kell bajlódnod az importok futtatásához. A legegyszerűbb modern megoldás egy FreePSXBoot memóriakártya, amelyre Unirom vagy Tonyhax van telepítve. Ezt a speciálisan felprogramozott memóriakártyát egyszerűen bedugod az 1-es vagy 2-es slotba, bekapcsolod a gépet lemez nélkül, és belépsz a beépített memóriakártya-kezelőbe. Ez elindít egy exploitot, amely feloldja a meghajtó zárolását, így behelyezhetsz bármilyen eredeti NTSC import lemezt, és a gép azonnal elindítja.

2. Modchipek és a kettős frekvenciájú oszcillátor (DFO)

Ha végleges, belső hardveres megoldásra vágysz, egy alaplapra forrasztott modern, észrevétlen modchip – mint a PsNee vagy a Mayumi v4 – lehetővé teszi bármely régiójú lemez azonnali indítását hidegindításkor. Egy PAL PS1 főkvarc-időzítője azonban kissé eltérő frekvenciára van hangolva, mint egy NTSC gépé. Amikor egy PAL PS1 60Hz-es NTSC jelet küld ki, a képfrissítési ráta minimálisan eltér a szabványostól, ami a komolyabb digitális felskálázókat zavarhatja. A profi modderek egy Dual Frequency Oscillator (DFO) panelt építenek be a modchip mellé, amely automatikusan átkapcsolja a gépet a pontos NTSC órajel-frekvenciára, amint egy 60Hz-es játék elindul.

A PS1 csatlakoztatása modern tévékhez és CRT-hez Európában

Az, hogy miként kötöd a konzolt a kijelződre, döntő fontosságú: ezen múlik, hogy a PS1 grafikája éles pixel artként tündököl, vagy egy elmosódott olajfestményre fog hasonlítani.

Soha ne használd a dobozhoz mellékelt sárga/fehér/piros kompozit kábelt (és a koax RF modult sem). A kompozit videójel a fényerőt és a színt egyetlen szálra préseli össze, ami durva pettyeződést (dot crawl), a ditherelt textúrákon szivárványos csíkozódást és olvashatatlan RPG feliratokat eredményez.

Az etalon: RGB SCART

Minden PAL PlayStation 1 natív 240p RGB videojelet ad ki a Multi-AV portján keresztül – ehhez semmilyen belső beavatkozás nem szükséges. Ha európai CRT tévén játszol, vagy a gépedet egy dedikált felskálázóra kötöd, mint az OSSC (Open Source Scan Converter) vagy a RetroTINK, egy megfelelően árnyékolt PS1 RGB SCART kábel kötelező darab.

Amikor RGB SCART kábelt választasz, két alapvető műszaki részletre figyelj:

1. Sync-on-Luma: Olyan kábelt válassz, amely a Sync-on-Luma bekötést használja a Composite Video Sync helyett. Ez megszünteti az átlós csíkozódást („jailbars”) és a sakktáblaszerű interferenciát a modern képernyőkön.
2. PS1 vs PS2 kondenzátorok: Ne használj PlayStation 2-höz való RGB SCART kábelt a PlayStation 1-hez. A PS1 alaplapján a videovonalakról hiányoznak a C-Sync csatolókondenzátorok; emiatt egy igazi PS1 RGB SCART kábelnek 220uF-os kondenzátorokat kell tartalmaznia magában a SCART fejben. Ha PS2 kábelt (amiben nincsenek kondenzátorok) használsz PS1-en, a kép fakó lesz, majd fokozatosan elfeketedik.

Egy RGB SCART kábel ráadásul megszünteti a hírhedt PAL „színhibát” is. Mivel egy módosítatlan PAL PS1 nem tud pontos NTSC színsegédvivő hullámot generálni kompozit videón, egy 60Hz-es NTSC import elindítása FreePSXBoot segítségével a sima sárga kompozit kábelen fekete-fehér vagy vibráló szivárványszínű képet fog adni. Az RGB teljesen megkerüli az NTSC/PAL színkódolást, így ragyogó, telt színeket kapsz 50Hz-es és 60Hz-es módban egyaránt.

Gyors HDMI megoldások modern lapostévékhez

Ha a modern 4K tévéden nincs SCART csatlakozó, kerüld az olcsó, névtelen „PS2 to HDMI” adaptereket, amelyek csak a 480i jeleket kezelik, és a PS1 240p felbontását sokszor meg sem jelenítik. Ehelyett keress egy olyan dedikált, plug-and-play kábelt, mint a RAD2X, amely a tiszta RGB jelet veszi le a gépről, bemeneti késleltetés (input lag) nélkül megduplázza a sorokat 480p HDMI formátumra.

Optikai meghajtó emulátorok (ODE) és moddolási kompatibilitás modellenként

Ahogy az eredeti lézerfejek öregszenek, és a ritka PAL címek ára az egekbe szökik, sok játékos az optikai meghajtó emulátorok (ODE) mellett dönt. Az ODE lecseréli vagy megkerüli a CD-ROM mechanikát egy SD-kártya olvasóval, ami azonnali betöltést, gondtalan régiófüggetlen 60Hz-es játékot és zéró mechanikai kopást garantál.

Az ODE kompatibilitás azonban szigorúan az alaplapi revíziókhoz kötött, így ez a fejezet kiemelten fontos, ha lemezmentesítésre készülsz:

• XStation: Széles körben a legjobb PS1 ODE-nak tartják. Az XStation beépítéséhez ki kell forrasztani néhány lábat az alaplapon, be kell építeni egy QSB panelt (Quick Solder Board), és a CD meghajtót teljesen el kell távolítani. Kizárólag PU-8 (késői) és PU-18 alaplapokkal kompatibilis. Európában ez azt jelenti, hogy SCPH-5502 modellt kell venned (ebben garantáltan PU-18 lap van). Néhány késői SCPH-1002 és nagyon korai SCPH-7002 is kompatibilis lappal készült, de látatlanban egyedül az SCPH-5502 a biztos pont.
• PSIO: A PSIO úgy néz ki, mint egy klasszikus kazetta, amely a hátlapi Parallel I/O portba csatlakozik, így megőrizheted az eredeti meghajtót, és bármikor játszhatsz lemezről is. Működik az SCPH-1002, SCPH-5502, SCPH-7002 és SCPH-7502 modelleken. Fontos megjegyezni, hogy nem tisztán plug-and-play: a konzolt szét kell szedni, és egy apró, négyszálas kapcsolópanelt („switchboard”) kell az alaplap aljára forrasztani, hogy a modul kommunikálni tudjon a rendszerrel.
• SCPH-9002 és SCPH-102: Sem az XStation, sem a PSIO nem működik az SCPH-9002 és a vékony PSone (SCPH-102) modelleken a párhuzamos port hiánya és az erősen integrált alaplapi chipek (PU-23 és PM-41) miatt.

Kontrollerek, memóriakártyák és dobozos gyűjtői ellenőrzőlista

Amikor összeállítod a szettedet, a kiegészítők éppolyan fontosak, mint a gép revíziója. A Sony három különböző irányítót adott ki a PS1 érában:

1. Eredeti digitális kontroller (SCPH-1080): Az SCPH-1002 és SCPH-5502 mellé járt. Nincsenek analóg karjai és rezgőmotorjai sem, emiatt pehelykönnyű, és tökéletes a 2D-s verekedős játékokhoz vagy olyan platformerekhez, mint a Rayman vagy a Crash Bandicoot.
2. Dual Analog Controller (SCPH-1180): 1997-ben adták ki rövid ideig, még a DualShock előtt. Hosszabb szarvakkal, homorú analóg karokkal és egy harmadik, „Flightstick” LED-móddal (zöld fény) rendelkezik, bár az európai PAL változatból még a premier előtt kispórolták a rezgőmotort.
3. DualShock (SCPH-1200) és PSone DualShock (SCPH-110): Az iparági etalon, domború, gumírozott gombafejekkel és dupla rezgőmotorral. Az Ape Escape-hez kötelező, a Gran Turismo-hoz és a Metal Gear Solid-hoz pedig erősen ajánlott.

A mentésekhez kizárólag eredeti Sony 15 blokkos memóriakártyát (SCPH-1020 vagy SCPH-119) vásárolj. A 90-es évek végéről származó, utángyártott „Mega Memory” kártyák, amelyek 30–120 blokkos tárhelyet ígérnek, valós idejű tömörítést és gombbal kapcsolható memóriabankokat használnak; hírhedtek arról, hogy minden előjel nélkül képesek a teljes mentésállományt megsemmisíteni.

Ha Complete in Box (CIB) állapotú dobozos PAL PlayStationt vadászol a gyűjteményedbe, ellenőrizd ezeket a részleteket, mielőtt kifizeted a prémium árat:

• Doboz és belső tálcák: A korai SCPH-1002 és SCPH-5502 csomagolások masszív préselt karton vagy hungarocell betéteket tartalmaznak, míg a későbbi Value Pack dobozok vékonyabb, hajtogatott karton elválasztókkal készültek.
• Demo One lemez: Szinte minden PAL géphez járt a Demo One válogatáslemez (rajta a híres T-Rex és rája tech-demókkal), nyomtatott kartontokba csomagolva.
• Euro-AV adapter: Az eredeti PAL kiadások a szabványos kompozit kábel mellé tartalmaztak egy kis fekete kompozit-SCART átalakító blokkot is.
• Gépház állapota: Ellenőrizd a felső fedelet és a kontroller-csatlakozókat UV-sárgulás (brómos oxidáció) szempontjából. Nézd meg, hogy az Open gomb megnyomásakor a lemezfedél határozottan felpattan-e; a ragacsos nyitógomb leggyakrabban belefolyt üdítőre vagy fáradt rugókra utal.

Egy pillanat: Nem lenne egyszerűbb egy PlayStation 2-t vagy PS3-at venni inkább?

Jogos felvetés használt PlayStation 1 vásárlásakor, hogy nem éri-e meg jobban kihagyni az eredeti hardvert egy visszafelé kompatibilis PlayStation 2 vagy PlayStation 3 javára. Bár ez kényelmesnek tűnhet, mindkét későbbi konzol kompromisszumokkal jár.

A PlayStation 2 hardveresen futtatja a PS1 lemezeket (a PS2 játékoknál I/O processzorként konkrétan a PS1 R3000A processzorát használja). A CD-ROM lemezek olvasása közben azonban a PS2 meghajtója nagy fordulatszámon pörög, ami komoly terhelést ró az érzékeny PS2 CD-lézer tekercsére. Ráadásul a késői Slim PS2 modellek (SCPH-75003 és újabbak) részleges emulációra váltottak, ami több PS1 játéknál grafikai hibákat okoz, 60Hz-es NTSC játékoknál pedig a megfelelő 240p kikényszerítése egy PAL PS2-n függőlegesen eltolt képet eredményezhet.

Minden PlayStation 3 modell (Fat, Slim és Super Slim) képes olvasni a PS1 lemezeket, függetlenül attól, hogy a PS2 lemezeket viszi-e. A PS3 viszont teljes mértékben szoftveres emulációval futtatja a PS1 címeket. Bár HDMI tévén ez kényelmes, a PS3 szoftveres emulációja néhány képkockányi bemeneti késleltetést (input lag) visz a játékba – ami az olyan ritmusjátékokat, mint a PaRappa the Rapper, vagy a reflex-shootereket érezhetően megnehezíti –, a CRT szerelmeseinek pedig nem képes natív 240p jelet kiadni RGB SCART-on.

Gyakran Ismételt Kérdések

Melyik PS1 modell a legmegbízhatóbb lemezes játékra?

A vékony PSone (SCPH-102) Európában, valamint az utolsó fat modell (SCPH-9002) rendelkezik a legmegbízhatóbb optikai meghajtóval a Sony frissített KSM-440BAM és KSM-440AEM lézerfejeinek és a jobb belső hűtési elrendezésnek köszönhetően.

Tud egy PAL PS1 NTSC játékokat futtatni?

Alaphelyzetben a régiózár miatt nem, de a védelem forrasztás nélkül, egyszerűen kijátszható egy FreePSXBoot memóriakártyával. Egy módosítatlan PAL gépen azonban RGB SCART kábelre is szükséged lesz ahhoz, hogy az NTSC színjel megfelelően megjelenjen.

Valóban az SCPH-1002 szól a legjobban a PlayStation 1 gépek közül?

Bár az SCPH-1002 külön RCA audio kimenetekkel és egy elismert AKM DAC chippel rendelkezik, a hangzásbeli különbség a későbbi modellekhez (mint az SCPH-5502) képest egy átlagos otthoni sztereó szetten szinte észrevehetetlen, és nem kárpótol a korai, sérülékeny lézerfej problémáiért.

A PS1 kontrollerek és memóriakártyák működnek a slim PSone gépen is?

Igen, minden eredeti PlayStation digitális kontroller, DualShock és hivatalos 15 blokkos memóriakártya 100%-ban kompatibilis az összes fat PS1 és slim PSone változattal.

Összegzés: A megfelelő PlayStation kiválasztása

A legmegfelelőbb gép kiválasztása azon múlik, hogyan szeretnél játszani. Ha egy autentikus szürke PlayStationre vágysz, amellyel nyitva hagyod a kaput egy FreePSXBoot kártya, egy csatlakoztatható PSIO vagy egy beforrasztható XStation ODE előtt, keress egy SCPH-5502 vagy SCPH-7502 modellt. Ha teljesen hidegen hagynak a hardveres modok, és pusztán egy strapabíró, kompakt gépet keresel, amellyel éveken át stabilan futtathatod az eredeti PAL lemezeket, válassz egy SCPH-9002-t vagy a vékony PSone (SCPH-102) konzolt.

Bármelyik revízió mellett döntesz, társíts mellé egy hivatalos Sony 15 blokkos memóriakártyát és egy minőségi, Sync-on-Luma bekötésű RGB SCART kábelt (vagy RAD2X HDMI adaptert), hogy a 32 bites gyöngyszemeket pontosan úgy élvezhesd, ahogyan azokat a fejlesztők megálmodták. A RetroBroker kínálatában minden eladásra kerülő PlayStation 1 revízió lézerfejét, lemezforgató tüskéjét és kontrollerportját alapos tesztelésnek vetjük alá – így azonnal fejest ugorhatsz a klasszikusokba anélkül, hogy fejjel lefelé kellene fordítanod a konzolt.