Az 1983-as videojáték-piaci összeomlás: Miért élte túl Európa?

Az 1983-as videojáték-piaci összeomlás gyakorlatilag elsöpörte az észak-amerikai konzolipart: a kiskereskedőknél hegyekben állt az eladatlan készlet, az egykor legendás fejlesztők pedig sorra mentek csődbe. Az európai játékosok és a modern gyűjtők számára e hirtelen piaci összeomlás hátterének megértése a kulcs ahhoz, hogy kiigazodjanak a régiós hardveres különbségeken, felismerjék az értékes PAL változatokat, és megértsék a modern konzolos ökoszisztémák kialakulását.

Az Atari 2600 túltelítettsége és az amerikai piac összeomlása

A krach magvait akkor vetették el, amikor az Atari elvesztette az irányítást afelett, hogy ki adhat ki játékokat a hardverére. Miután az elégedetlen Atari-programozók egy csoportja kilépett, és megalapította az Activisiont, egy későbbi bírósági döntés kimondta: a külsős (third-party) cégek jogdíjfizetés nélkül is gyárthatnak és árusíthatnak saját kazettákat. A kiadói kontroll hiánya zöld utat adott mindenkinek, aki némi gyártási tőkével rendelkezett, hogy belépjen a videojáték-üzletágba. Hirtelen olyan cégek kezdtek el összecsapott játékokat finanszírozni, amelyek korábban kutyatápot vagy reggelizőpelyhet árultak – a boltok polcait pedig elárasztotta a silány minőségű tömegtermék (shovelware).

A szoftverdömping mellett a fogyasztókon súlyos hardverfáradtság is elhatalmasodott. 1983-ra a piac túltelítődött a második generációs konzolokkal, amelyek mind a nappalik tévékészülékei alatti helyért versengtek. A vásárlókat teljesen összezavarta a töredezett kínálat: a piacon párhuzamosan volt jelen az Atari 2600, az Atari 5200, a ColecoVision, az Intellivision és a Magnavox Odyssey 2. A rendszerek közül egyik sem volt kompatibilis a másikkal, vagyis az egyik konzolra megvásárolt játék teljesen használhatatlan volt a másikon, ami végletesen megosztotta a vásárlóközönséget.

Amikor a lufi kipukkadt, a kiskereskedők bepánikoltak. Hogy helyet csináljanak a polcokon a jövedelmezőbb termékeknek, a boltok drasztikusan leárazták mind a doboz nélküli, mind a dobozos játékokat: a prémium címeket az eredeti kiskereskedelmi áruk töredékéért szórták a leárazott kosarakba. Ez a gyors kiskereskedelmi árzuhanás vezetett az észak-amerikai videojáték-piaci összeomláshoz, amelyet a japán fejlesztők később csak Atari shock néven emlegettek. A legitim külső fejlesztők képtelenek voltak versenyezni a kiárusítási árakkal, és gyorsan csődbe mentek, ami teljesen megbénította az iparágat.

Az E.T. hulladéklerakó mítosza a gyűjtői valósággal szemben

Gyakori tévhit, hogy a Pac-Man és az E.T. the Extra-Terrestrial Atari 2600-as átiratai egymagukban okozták az iparág összeomlását. A valóságban ezek a játékok nem kiváltói voltak a krachnak, csupán a vállalati túltermelés leglátványosabb tünetei. Az Atari hírhedt módon több példányt gyártott a Pac-Manből, mint ahány konzol a háztartásokban volt, abból kiindulva, hogy a fogyasztók pusztán a játék kedvéért megveszik majd a hardvert is. Eközben az E.T.-t mindössze hat hét alatt, kapkodva programozták le az ünnepi szezon határideje miatt, ami zavaros és kifejezetten frusztráló játékélményt eredményezett.

Évtizedeken át tartotta magát a városi legenda, miszerint az Atari több millió eladatlan E.T. kazettát ásott el az új-mexikói sivatagban. A 2014-es alamogordói ásatás végül bebizonyította, hogy az ET Atari 2600 hulladéklerakó története valós volt, de egyúttal eloszlatta azt a mítoszt is, hogy kizárólag egyetlen rossz játék célzott megsemmisítéséről lett volna szó. A feltárás során összetört Centipede, Defender, Star Raiders kazetták és különféle hardverkomponensek is előkerültek, ami bizonyítja: ez egy haldokló vállalat tömeges készletkisöprése volt.

A mai retrojáték-gyűjtők számára ez a történelem határozza meg a jelenlegi piaci viszonyokat. A hírhedt sivatagi temetés ellenére az E.T. egyáltalán nem ritka játék. Az Atari több millió példányt gyártott belőle, így a doboz nélküli (loose) kazetták hihetetlenül gyakoriak, és ma minimális anyagi értéket képviselnek. A jó állapotú, komplett dobozos (CIB) példányok történelmi érdekességük miatt némi felárat képviselnek, de messze nem számítanak ritkaságnak.

A válság előtti, drágább játékok vásárlásakor a gyűjtőknek különösen óvatosnak kell lenniük a modern reprodukciókkal szemben. Az ebből a korszakból származó eredeti Atari 2600 kazettákat néhány fizikai jellemző alapján lehet beazonosítani:

• A NYÁK-lap vastagsága: Az eredeti Atari áramköri lapok érezhetően vastagabbak a modern utángyártott lapoknál, és a csatlakozó élének letörése is gyakran eltérő formájú.
• A címke ragasztója: Az eredeti, ezüst címkés Atari játékokon negyven év távlatából gyakran jellegzetes, rácsos szerkezetű ragasztómaradvány üt át a papíron. A modern hamisítványok általában teljesen simák és tökéletesen fényesek.
• A kazettaház súlya: Az autentikus műanyagházak belső árnyékolással és nehezebb műanyagkeverékkel készültek, így masszívabb, tömörebb érzetet keltenek az olcsó, modern, 3D-nyomtatott vagy fröccsöntött házakhoz képest.

Miért alig érezték meg a krachot a PAL régiókban?

Miközben az amerikai konzolpiac a földdel vált egyenlővé, az Egyesült Királyság és Európa az otthoni számítógépek aranykorát élte. A PAL régiók játékosai nagyrészt elkerülték az 1983-as videojáték-piaci összeomlást, mivel ekkorra már elfordultak a célszerszámnak számító konzoloktól. A piacot ehelyett a megfizethető mikroszámítógépek uralták, mint például a Sinclair ZX Spectrum, a Commodore 64 és az Amstrad CPC, amelyek ráadásul oktatási eszközként is funkcionáltak, így könnyebb volt megindokolni a vásárlást a szülőknek.

A legfőbb különbség, amely megmentette Európát, az adathordozók megválasztásában rejlett. Az európai játékosok a drága ROM-kazetták helyett az olcsó audiokazettákat részesítették előnyben. Egy egyedi szilícium ROM-chip gyártása hatalmas induló tőkét igényelt, míg egy magnókazetta sokszorosítása fillérekbe került. Ez teljesen megvédte az európai kiadókat azoktól a súlyos készletkockázatoktól, amelyek az Atarit romba döntötték. Ha egy kazettás játék megbukott, a kiadó csekély összeget veszített; ha egy hatalmas szériában gyártott Atari-kazettaszállítmány nem kelt el, az a stúdió csődjét jelentette.

A szigorú licencelés hiánya és a hihetetlenül alacsony belépési küszöb az európai „szobaprogramozók” egész generációját indította el. Kisebb csapatok a saját hálószobájukban kódolták le a játékokat, maguk másolták át azokat kazettákra, és csomagküldő szolgálaton vagy a helyi újságosokon keresztül értékesítették őket. Ez egy rendkívül kísérletező, sajátos regionális játékkultúrát hozott létre, amely az 1980-as évek végéig egyszerűen figyelmen kívül hagyta a hagyományos videojáték-konzolokat.

Hogyan hat az összeomlás a második generációs PAL gyűjtésre ma?

Az észak-amerikai összeomlás utóhatásai ma is erősen meghatározzák a PAL régiós retrojáték-gyűjtés világát. Mivel rengeteg amerikai fejlesztő ment csődbe az 1983-as és 1984-es válság idején, soha nem maradt idejük vagy tőkéjük arra, hogy utolsó játékaikat lokalizálják az európai piacra. Emiatt a válság előtti, kései kiadású címek kifejezetten ritkák a PAL régiókban, így a teljes kollekcióra (full set) törekvő európai gyűjtők körében rendkívül keresettek.

A gyűjtőknek tisztában kell lenniük az Atari 2600 PAL különbségeivel is, amikor a hiányzó darabokat importtal pótolják. Ha egy olcsóbb amerikai NTSC kazettát vásárolsz, hogy azt egy módosítatlan európai CRT tévén játszd le, komoly technikai problémákba ütközöl. A televíziók eltérő képfrissítési frekvenciája és színkódolása miatt a játék gyakran hibás színekkel jelenik meg, fekete-fehérben fut, vagy a kép folyamatosan függőlegesen ugrál, csíkozódik.

Emellett a vásárlóknak óvatosnak kell lenniük az ebből a korszakból származó „PAL-optimalizált” játékokkal is. Mivel az európai PAL tévészabvány 50 Hz-en fut az amerikai NTSC 60 Hz-es szabványához képest, a túlélő stúdiók sok korai játékot rosszul konvertáltak át. Ezek az optimalizálatlan PAL átiratok 17 százalékkal lassabban futnak, mint az eredeti NTSC verziók, és a képarányuk is gyakran összenyomott, nagy fekete sávokkal a képernyő alsó és felső részén. Mindig javasoljuk, hogy tájékozódj az adott játék PAL konverziójának minőségéről, mielőtt komolyabb összeget fizetnél egy dobozos európai példányért.

A Nintendo megoldása: A 10NES chip és a régiózár

Az összeomlást követően az amerikai kiskereskedők elzárkóztak mindentől, ami videojáték-konzolra hasonlított. A Nintendo ezt a megbélyegzést úgy játszotta ki, hogy a sikeres japán Famicom konzolját a nyugati piacokra teljesen átnevezve, Nintendo Entertainment System (NES) néven vezette be. Azzal, hogy a konzol mellé csomagolták a R.O.B. (Robotic Operating Buddy) kiegészítőt és a Zapper fénypuskát, a Nintendónak sikerült a NES-t csúcskategóriás interaktív játéknak álcáznia.

Hogy elkerüljék a licenc nélküli, silány játékok áradatát, ami az Atarit tönkretette, a Nintendo szigorú licencelési rendszert vezetett be. E stratégia központi eleme a 10NES biztonsági chip (lockout chip) volt. Ez a saját fejlesztésű hardveres azonosítás garantálta, hogy kizárólag a hivatalosan licencelt, Nintendo által gyártott kazetták induljanak el a konzolon. Ha egy kiadó játékot akart megjelentetni NES-re, fizetnie kellett a Nintendónak a kazetták legyártásáért, és szigorúan korlátozták az évente kiadható játékaik számát is.

Sajnos ez a krach elleni óvintézkedés a mai napig kísérti az európai gyűjtőket. A Nintendo a 10NES chip segítségével két különálló, egymással inkompatibilis régióra osztotta a PAL piacot: a PAL-A (Egyesült Királyság, Olaszország és Ausztrália) és a PAL-B (Európa többi része, beleértve Franciaországot, Németországot és Spanyolországot) zónákra. Egy PAL-A kazetta végtelenül villogó piros LED-et eredményez egy PAL-B konzolon, és fordítva, így a játék játszhatatlanná válik.

Szerencsére létezik egy végleges hardveres megoldás. A 10NES lockout chip kiiktatása (bypass) abból áll, hogy a konzol szétszerelése után megkeressük az alaplapon a CIC chipet, és óvatosan elvágjuk a 4-es lábát. Ez az egyszerű módosítás teljesen kiiktatja a régiós korlátozást. Amint a 4-es láb elvágásra és leföldelésre kerül, a konzol gond nélkül lejátssza a PAL-A, PAL-B és akár az NTSC kazettákat is, egyúttal végleg megszünteti a bizonytalan biztonsági azonosítás miatt villogó piros LED hírhedt hibáját.

GYIK

Érintette az 1983-as videojáték-piaci összeomlás Európát?

Nem, Európa nagyrészt elkerülte a konzolpiac összeomlását, mivel a játékosok már korábban átálltak a megfizethető mikroszámítógépekre, mint a ZX Spectrum és a Commodore 64. Ezek a rendszerek a drága ROM-kazetták helyett olcsó magnókazettákat használtak, ami teljesen megóvta az európai piacot azoktól a súlyos készlet- és gyártási kockázatoktól, amelyek tönkretették az észak-amerikai iparágat.

Ritkának számítanak ma az Atari 2600 E.T. kazetták?

A híres sivatagi elásás ellenére az E.T. the Extra-Terrestrial kifejezetten gyakori, és doboz nélkül olcsón beszerezhető, mivel az Atari több millió példányt gyártott belőle. A jó állapotú dobozos (CIB) példányok a történelmi hírhedtségük miatt némi felárat képviselnek, de a gyűjtők körében nem számítanak ritkaságnak.

Mi okozta az 1983-as videojáték-piaci összeomlást?

A piacot elárasztotta a túl sok inkompatibilis konzol, valamint a gyenge minőségű, licenc nélküli játékok tömege, ami a vásárlói bizalom drasztikus elvesztéséhez vezetett. Az eladhatatlan készletek kisöprése érdekében a kereskedők hatalmas akciókat hirdettek, ez az árzuhanás pedig csődbe vitte a minőségi fejlesztőket, akik már nem tudták teljes áron értékesíteni játékaikat.

Hogyan hozta helyre a Nintendo a videojáték-ipart az összeomlás után?

A Nintendo szigorú licencelési programot és a 10NES hardveres biztonsági chipet vezette be annak érdekében, hogy kizárólag a jóváhagyott, minőségi játékok fussanak a NES-en. Emellett a konzolt úgy tervezték át, hogy egy videómagnóra (VCR) hasonlítson, és olyan kiegészítőkkel dobták piacra, mint a R.O.B., ezzel meggyőzve az óvatos kereskedőket arról, hogy egy interaktív játékról, nem pedig egy hagyományos videojáték-konzolról van szó.

Összegzés

Az 1983-as videojáték-piaci összeomlás a szórakoztatóipar történetének egyik legfontosabb fordulópontja maradt, amely alapjaiban alakította át a hardvergyártást, a szoftverlicencelést és a játékok megőrzését. A kazettákról a szalagos adathordozókra való átállás, a sivatagi lerakó valósága és a régiózáras chipek bevezetésének megértése segít abban, hogy sokkal tudatosabb döntéseket hozz a gyűjteményed bővítésekor. A RetroBroker kínálatában rendszeresen teszteljük és ellenőrizzük a második generációs készletünk minden darabjának régiókompatibilitását, így biztos lehetsz benne, hogy a kiválasztott klasszikus kazetta gond nélkül elindul a gyerekkori konzolodon.