Melyik konzol kínálja a legjobb retro játékkínálatot a PAL gyűjtők számára?

Annak eldöntése, hogy melyik gép kínálja a legjobb retro konzolos játékkínálatot, gyakran a regionális sajátosságokon, a hardver megbízhatóságán és azon múlik, mennyire bírod a sérülékeny csomagolásokat. Az európai játékosok számára az 50 Hz-es lassulások, a hiányzó lokalizációk és a dobozok eltérő tartóssága erősen meghatározza, melyik hardver állja meg ma legjobban a helyét. Ez az útmutató sorra veszi a főbb esélyeseket, hogy segítsen kiválasztani a legjobban gyűjthető retro konzolt a játékok minősége, a PAL optimalizáció és a piaci elérhetőség alapján.

A Super Nintendo (SNES): A 16 bites RPG-k és platformerek nehézsúlyú bajnoka

A Super Nintendo Entertainment System (SNES) gépet széles körben a 2D-s pixel art csúcsának tartják, amihez a Nintendo saját címeinek megállíthatatlan sikersorozata és a Squaresoft remekművei kellettek. A platformot olyan műfajteremtő platformerek fémjelzik, mint a Super Mario World és a Donkey Kong Country, amelyek a végsőkig feszegették a hardver határait. A SNES európai kínálatának megítélésekor azonban egy komoly hiányossággal is számolni kell.

Bár a konzol a Super Nintendo RPG-kről híres, az európai játékosok a 90-es években jórészt kimaradtak ebből. Olyan nehézsúlyú címek, mint a Chrono Trigger, az EarthBound és a Final Fantasy VI soha nem kaptak hivatalos PAL kiadást. Ráadásul a retro játékok régiózárja miatt a szabványos európai SNES konzolok (SNSP-001 modell) fizikailag sem fogadják be, és el sem indítják az NTSC kazettákat. Ahhoz, hogy ezeket az eredeti gépen élvezhesd, a komoly gyűjtőknek 60 Hz-es kapcsolót és Super CIC chipet kell beépíteniük, vagy egy minőségi átalakító adapterre kell támaszkodniuk.

Az állapot egy másik komoly kihívás a SNES felhozatalában. A Nintendo a kartondobozos csomagolás mellett döntött, így a CIB retro játékok (Complete In Box – dobozos, hiánytalan) rendkívül sérülékenyek, drágák és nehezen találhatók meg hibátlan állapotban. A legtöbb gyűjtő a jóval megfizethetőbb laza kazettákat (loose) választja. Ha doboz nélkül vásárolsz, figyelned kell a műanyag komoly sárgulására – ezt a kémiai reakciót a konzolháznál és a kazettáknál használt ABS műanyag brómtartalmú égésgátlói okozzák.

Sega Mega Drive: Árkád átiratok, Blast Processing és műanyag tokok

A Sega gyökeresen eltérő megközelítést alkalmazott a csomagolás és a marketing terén, ami miatt a Mega Drive-ot kifejezetten hálás feladat ma gyűjteni. A Nintendo sérülékeny kartondobozaival ellentétben a Sega a kiadásai túlnyomó többségéhez kemény műanyag tokokat (clamshell) használt. Ezek a tokok rendkívül tartósak, vagyis könnyedén megtölthetsz egy polcot hibátlan állapotú CIB retro játékokkal anélkül, hogy kifizetnéd a 16 bites Nintendo címek horrorisztikus felárait.

Maga a rendszer a játéktörténelem egyik legbevállalósabb, leginkább játéktermi fókuszú felhozatalának ad otthont. A kínálat tele van fantasztikus shoot 'em upokkal (mint a Thunder Force IV), pörgős sportjátékokkal és olyan zseniális Mega Drive exkluzívokkal, mint a Streets of Rage 2 és a Gunstar Heroes. A Motorola 68000 processzor gyors képernyőn lévő sprite-mozgatást tett lehetővé, megteremtve a Sega hírhedt „Blast Processing” marketingjét és a Sonic the Hedgehog villámgyors játékmenetét.

Az európai Mega Drive élményt azonban alaposan beárnyékolja a gyenge PAL konverzió. A korai PAL kiadások egyáltalán nem voltak optimalizálva, ami azt jelenti, hogy a 60 Hz-es NTSC tévékre írt játékokat egyszerűen lelassították, hogy fussanak az 50 Hz-es európai készülékeken. Emiatt a játékok 17%-kal lassabban futottak, a képernyő tetején és alján pedig hatalmas, összenyomott fekete sávok éktelenkedtek. Egy korai Model 1 Mega Drive (például az 1601-05) esetében egy 50/60 Hz-es és nyelvváltó kapcsoló beépítése szinte elengedhetetlen, ha az eredetileg szánt sebességgel szeretnél játszani.

Sony PlayStation (PS1): A 3D hajnala és a hatalmas JRPG-kínálat

Az eredeti PlayStation alapjaiban változtatta meg a játékipart azzal, hogy a kazettákról áttért a CD-ROM-okra. Ez a váltás drasztikusan lecsökkentette a gyártási költségeket, ami világszerte több mint 3000 játékot számláló, elképesztő kínálatot eredményezett. A puszta mennyiség és változatosság terén a PS1 büszkélkedhet vitathatatlanul a legjobb retro konzolos játékkínálattal: a bizarr, kísérleti címektől kezdve (mint az LSD: Dream Emulator) a hatalmas, több lemezes történetközpontú kalandokig (mint a Metal Gear Solid és a Final Fantasy VII) minden megtalálható rajta.

Amikor Európában gyűjtesz, elkerülhetetlenül szembejön a PS1 black label vs platinum kiadások kérdése. A black label játékok az eredeti bolti nyomást képviselik, és komoly gyűjtői felárral bírnak. A Platinum kiadások – amelyek könnyen felismerhetők az ezüst keretről és az egyszerűbb, egyszínű lemezekről – olcsóbb újrakiadások voltak. Bár a Platinum játékok anyagilag elérhetőbbek, sok gyűjtő nem szereti a látványukat a polcon, ami egyértelmű árszakadékot hoz létre a piacon.

A fizikai elhasználódás sajátos kihívást jelent a PS1-nél. Az európai PAL kiadások gyakran egyedi, vastagabb jewel case tokokat használtak a több lemezes játékok és a vastag, többnyelvű kézikönyvek befogadására. Ezek a tokok hírhedten törékenyek: a letört zsanérok, a megrepedt előlapok és a darabokra hullott lemeztálcák mindennaposak. Ráadásul az optikai adathordozóknál fennáll a mély karcolások és a disc rot (a fényvisszaverő adathordozó réteg lebomlása) veszélye, vagyis a vásárlóknak sokkal alaposabban meg kell vizsgálniuk a PS1 lemezek alját, mint egy masszív ROM-kazettáét.